Hamar nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy egy országos viszonylatban is jelentős, százas nagyságrendű ún. soros temetőt fedeztünk fel. Sajnos a feltárásra nem nyílt lehetőségünk, ezért a kirajzolódott foltokat szakszerűen elfedtük. Ekkor még nem tudtuk megállapítani a temető korát, azonban az megfigyelhető volt, hogy a sárga színű, löszös sírfoltok felületén olyan sötétbarna foltok jelentkeztek, amelyek a temetkezések bolygatottságára utaltak. E megbolygatás minden bizonnyal az eltemetett személy közösségéhez tartozókhoz köthető. Ennek során visszavették a halottal együtt eltemetett értékesebb tárgyakat, mint a különböző nemesfém ruhadíszeket vagy ékszereket. A mai felfogással ellentétben, az ebben a korban igen elterjedt szokás nem tekinthető sírrablásnak, hanem sokkal inkább a nagy értékű tárgyak újrahasznosításaként értelmezhető.
Szerencsére 2023 nyarán, a helyszínen vezetékfektetést megelőzően végre lehetőség adódott az érintett temetőrészlet régészeti feltárására, amely során az összesen beazonosított 59 sírból 32-t tudtunk feltárni. Az ásatás eredményeként megállapítható volt, hogy vélhetően több periódusú temetőt sikerült beazonosítani, mivel egyes temetkezési csoportok eltérő tájolásúak voltak. Ebből az következett, hogy amikor más irányban kezdték el megásni a sírgödröket, a korábbi temetkezések hantjának helyzete már nem volt kivehető az eltemetők számára. Az, hogy ez a periodizálás milyen abszolút, években kifejezhető időrendi adatokat takar, majd csupán a módszeres temetőelemzés és leletfeldolgozás fogja tudni meghatározni. Mindenesetre a feltárás során előkerült három lándzsacsúcs, nyolc teljes halotti edénymelléklet és egy jelentős bronz ruhakapocspár stílusa és alakja egyértelműen a 6. század első felére, a gepida királyság korára keltezi a temetőnket.
Genetikai vizsgálatok híján nem eldönthető, hogy az itt eltemetett emberek valóban a keleti germán gepida népcsoporthoz tartoztak-e, vagy, hogy csupán a helyi népesség által átvett divat köszön-e vissza. Mindenesetre az megállapítható, hogy a feltárt lándzsacsúcsok egyértelműen a gepida királyság katonai rétegéből jövő személyekhez tartoztak. A mindössze pár hét alatt feltárt igen jelentős temetőrészlet olyan különleges tárgyakkal gazdagított gyűjteményünket, amelyek remekül kiegészítik a múzeumunk állandó kiállításában megtalálható gepida kori anyagot.
A sírok feltárásában hatalmas segítségünkre volt a múzeumbaráti körünk. Munkájukról készült felvételek, a feltárt sírmellékletek és a saját többéves terepi gyűjtéseik válogatott leletei megtekinthetők a Munkácsy Mihály Múzeum Zsilinszky Mihály termében az idei év május 19-ig kiállított Mindig van új a nap alatt című időszaki kiállításban.
Fülöp Máté, a Munkácsy Mihály Múzeum régésze
