Mahler Hajnalka, az életmentő pedagógus

2022. február 14. 16:32 | Erdei-Kovács Zsolt

A kémia-matematika szakos békéscsabai tanerő több mint három évtizede dolgozik pedagógusként. Az elképzelhető, hogy volt már olyan diákja, aki az általa oktatott tárgyakat nem egészen szerette meg, de az teljességgel kizárt, hogy őt magát igazán meg ne kedvelte volna.

Kedves, közvetlen, megkapó személyisége már több diákgeneráció meghatározó élményévé vált. A kissé átalakított mondás szerint a kovalens kötés kapcsán tanultakat ugyan nem alkalmazzuk napi szinten, de aki Mahler Hajnalkának a diákja volt az valami olyan pakkot kapott, ami aztán egy életre elkíséri. Nem kell nagy dolgokra gondolni és mégis. A szó valódi értelmében vett pedagógus, vagyis vezeti, kíséri a gyermeket. Vezeti és kíséri azon az úton, amelyen járnia kell. Az életmentő pedagógus megnevezés azonban némi magyarázatra szorul.

Ez a felirat: „Életmentő pedagógus” olvasható azon a bögrén, amit Hajnalka nagyjából három évvel ezelőtt kapott ajándékba a felettesétől.

A főnökét az sarkallta ajándékozásra, hogy a tanárnő önmagát sem kímélve, kellő határozottsággal viseltetett egy medvemamával és két bocsával szemben. A 2019-ben a Szent Anna tónál tett kirándulás során történt az, hogy három ifjonc egy kicsit leszakadt a csoporttól, majd arra lettek figyelmesek, hogy egy medve és két bocs szimatol a hátuk mögött. A nagyobbacska mackó egyáltalán nem volt szégyenlős és cseppet sem riasztotta az emberek közelsége, sőt meglehetős érdeklődést mutatott a hátizsákok iránt. Hajnalka sem volt rest, mint meséli, ösztönösen cselekedve lépett.

– Mintha megnőttem, nagyobbá váltam volna – mutatja, ahogyan nagyokat kiáltva feltartotta mindkét kezét az állat felé.

A mackó végül letett abbéli szándékáról, hogy megszerezze valamely hátizsákot és a benne lévő elemózsiát, inkább bocsaival együtt eloldalgott. Ez a fajta halált megvető bátorság jellemzi akkor is, amikor a kémia és a matematika fontosságáról beszél. Bár azt is tudja, hogy nem a két legnépszerűbb tantárgyat oktatja, arról azért nem tett le, hogy a kiművelt emberfő palánták megszerezzék azt a tudást, amire igazán szükségük van. Mint mondja: igazán jól esik, amikor valaki azt mondja, neki köszönhetően lett ötös a matek/kémia dolgozat, de az még ennél is erősebb igazolás, ha az hangzik el, hogy „maga faragott embert belőlem”.

 

Van, amikor tényleg faragni kell

 

– Van, amikor tényleg faragni kell – vallja, hozzátéve: ma már sokkal több tennivaló van ezen a területen, az évtizedek elmúltával egyre gyakrabban van ugyanis a nevelési elvekre vonatkoztatható nézetbeli különbözőség közte és a szülők között. – Valahogy azt érzem, hogy a nehezét, a küzdelmes részt akarják meg spórolni – összegez, kiemelve: az, hogy rohanó világban élünk, nem csupán közhely, de nagyon sok mindent, közte a nevelést vagy éppen annak a hiányát is meghatározza. Ő maga a szülei hatására lett tanító, bár helyszínelői, vagyis rendőr-vegyészi munkát is szívesen végzett volna.

Nem bánta meg, hogy pedagógus lett, de arra nagy figyelmet fordít, hogy más jellegű tevékenységekben is örömét lelje.

Olyan emberekkel szereti körbevenni magát, akik a jövőre irányítják a figyelmét és nem a múltra terelik vissza. Pszichodrámával is foglalkozik, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy folyamatosan tornáztassa a szürkeállományát, vagyis tanuljon. Jó pedagógus is holtig tanul – vonhatjuk le a következtetést. Nem tartja magát példaképnek, de arra azért mindig odafigyel, hogy megossza a rendelkezésére álló tudást. A YouTube-csatornáját közel tízezren követik, ami nem csoda, hiszen érthetően magyaráz el, érthetővé tesz olyan fogalmakat, amelyekkel sokakat ki lehetne üldözni a világból.

Ez a csatorna egyébként annak köszönheti a létét, hogy az egyik korábbi osztályában egyszerre nyolcan vagy kilencen ültek ott, a többiek megbetegedtek, nekik készült azért, hogy ne maradjanak le a tananyaggal.

Pályája kezdete óta a Petőfi utcai Általános Iskolában tanít, amit akkoriban még 1. Számú Állami Általános Iskolának, majd pedig Áchim L. András Általános Iskolának hívtak. Imád tanítani és bár sok minden mással is foglalkozik, ez nála egészen stabil mániának tekinthető. Szereti a gyerekeket és a gyerekek is szeretik őt, ez így van rendjén. Persze fontos ügy, hogy mindenki megtudja, miért nem érdemes fémedényben ecetes salátát tárolni és az is, hogyan ne mérgezzük meg a családot, de az talán még ennél is fontosabb, hogy a szülői minta vonzotta a pedagógusi hivatás felé.

– Remélem, hogy a többségnek jó élményei vannak és nem hagytam gyógyíthatatlan nyomokat – fogalmaz szerényen és a rá jellemző kifinomult humorral. Nem az iskolában beszélgetünk, de ez most nem is igazán számít, az viszont igen, hogy a gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt a sulis turisztikai szakkör, amihez Hajnalkának szintén volt némi köze. Többek közt Bükkszentkeresztre és Mátraházára is elutaztunk, ahol aztán történt néminemű engedély nélküli szánkózás.

– Megszakadt a szívünk, de kellett, hogy az esetnek legyen következménye – emlékszik vissza.

Az engedetlen gyerkőcöket akkor egy kis időre eltiltották a szánkózástól és talán én is köztük voltam. Ennek ma már nincs jelentősége, hiszen egyrészt a tett azóta elévült, másrészt megkaptam érte a büntetést. Az viszont sokat számít, hogy a kémia tanárnő még a retorziót is fájó szívvel alkalmazta és ezt a gyerekek megérzik. Megérzik, ha valaki szeretettel, megértéssel és elfogadással közelít feléjük. S ösztönszerű természetességgel megérzik azt is, ha valaki csak a kötelességét szeretné teljesíti.

További programok »

FEL