Évtizedek óta sétálunk, bringázunk, ugrálókötelezünk az Árpád sor Élővíz-csatorna menti partszakaszán. Némi sejtésünk volt, hogy valami vízműves telep lehet a Körte sori híd lábánál. Mindenesetre sokáig óriási növénydzsumbuj volt a kerítésnél.
(A kép baloldalán: Réti Norbert – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
– Mióta Tóni (Szathmári Anthony alias Szatyi, az iskola gondnoka – S. T.) kint van, azóta egyre parkosabb az egész területet – mondja Réti Norbert oktató. – Noha nekem földmérő az alapszakmám, de idővel el szeretném végezni a környezetvédelmi szakot is. Egyelőre hobbi szinten gyakorlom, de már két éve mondogatom, hogy kéne ide egy méhhotel!
Érkezésemkor a Vízmű 12-ikes útépítői egy kisebb körülkerített részen épp ásóval törik fel, gereblyével rendezik a leendő méhlegelő területét, amit később virágmagokkal (estike, büdöske és búzavirág) szórnak be. Megtudom, a méhlegelő egy olyan terület, ahol a méhek zavartalanul táplálkozhatnak.
Galéria
– A virágok derékmagasságik megnőnek – folytatja. – Miután lemegy az idény, lekaszáljuk a növényeket, de itt kell hagyni mindent, hogy a saját tápanyagukat visszatermeljék, majd évről-évre kihajtanak.
Az idő alatt az ingatlan műhelyében pedig a 11-ikes földmérők méhhoteleket gyártanak. Megjegyzi, sokszor megfeledkezünk a méhekről, pedig földünk egyik legfontosabb élőlénye.
– Ezeknek az apró rovaroknak azonban sokszor a hideg ellen nincs hova bújniuk – folytatja –, és mivel az emberek félnek tőlük, sok helyen ki is irtják őket. A méhhotel biztonságot és telelőhelyet biztosít nekik. Lenne benne egy látvány méhhotel, ahol majd a beköltözött rovar fejlődését tudjuk szemléltetni a diákoknak.
(Elkészült a méhhotel – Fotó: Szász Szabolcs)
