A locsolkodás a húsvéthoz kapcsolódó hagyomány, amely főleg a közép-kelet-európai régiókban terjedt el, mindenhol kicsit másképp. Hazánkban a szokás szerint húsvéthétfőn a fiúk egy vödör vízzel, szódásszifonnal vagy illatos kölnivel látogatnak el a család nőtagjaihoz és az ismerős lányokhoz, hogy meglocsolják őket. Igazán nemes cselekedet ez – hiszen a szebbik nem képviselői így nem hervadnak el – amelyet a lányok hímes tojással viszonoznak.
A szín megválasztása sem volt véletlen, hiszen mindegyik árnyalatnak megvan a maga jelentése: ha a lány piros tojással kedveskedett a locsolónak, azzal jelezte, hogy szívesen fogadja az udvarlását, míg a kékre festett tojás inkább baráti kapcsolatra utalt. Arról, hogy hogyan készülhetnek ezek a kézműves ajándékok Csiffáry Zsuzsanna mesélt, aki az újrahasznosítás mellett fontosnak tartja a tradíció és az innováció ötvözését is munkáiban.
– Ötéves korom óta díszítek tojásokat a locsolkodóknak, mivel keresztapukám mindig várta, hogy egy kézműves aprósággal kedveskedjek neki az ünnepi látogatáskor. Több technikával dolgozom, ilyen például a berzselés, amelyet elődeink is alkalmaztak. Ez egy hagyományos technika, amely során leveleket vagy virágokat helyeznek a tojásra, harisnyába csomagolják, majd természetes festőlében – például vöröshagymahéjban – megfőzik, így a növények mintája világosan kirajzolódik a tojás héján – fogalmazott. Hozzátette: az alkotás öröme a legfőbb motivációja és az, hogy valami szépet ajándékozhasson a számára kedves személyeknek.
A képzőművész a konyhában is szívesen tevékenykedik. Kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az ünnepi asztalon mindig megjelenjenek az alkalomhoz illő, hagyományos ételek és sütemények.